2009-11-14 21:17:09

Macsek a jelenben:)

Novembert írunk, sok minden mögöttünk, lassan az idei év is. Azon tűnődöm, már tavaly arra gondoltam, nem lesz tizenkettedik évünk Tomival. Vajon, éreztem az eseményeket, vagy én magam akartam így? Nyílván az utóbbi. Ami a jelenemet illeti, továbbra is küzdök a bankkal, mivel nem volt munkám, de kisütni látszik a nap felettem:) Ha minden jól alakul, nem is egy, de két olyan munkám is lett, amit szerettem volna. Mivel a főállásom nappali munka nagyjából még tanulni is lenne időm, sőt a vasam is bevihetném:) Igaz nem idegeneknél, az egyiket exem intézte nekem a Hajógyárszigeten, a másik pedig a volt főnökömnél, tehát ebben szerencsésnek érezném magam. Az történt, hogy két hete, küldtem egy üzenetet a volt főnökömnek, nincs-e, szüksége emberre jelenleg? Nagyon jól kijöttünk, szerettem neki dolgozni, sajnáltam is hogy el kellett jönnöm, de Tomi az állandó féltékenységi jeleneteivel már az őrületbe kergetett /mindenki magából indult ki ugyebár../  Most írtam neki hogy egyedül élek, és hogy mivel nagyon szerettem neki dolgozni, mennék vissza hozzá, ha van rá mód. Válaszolt is azonnal, hogy éppen most vett fel embert, de ha úgy alakul mindenképpen szólni fog nekem. Eltelt két hét, és tegnap fel is hívott, hogy aktuális e-, még nekem a meló? Mondtam persze, mondta remek akkor megszervezi. Így most remélem, hogy minden menni fog, és várom a hívását. Becsületesen bevallom, mikor írtam neki munka miatt, számítottam rá, hogy ha egy mód lesz rá, velem akar majd dolgozni. A legmegbízhatóbb embere voltam, max. terhelhetőséggel, az üzleten és a rendeléseken  felül a papír melót is áttolhatta rám, ha nem volt lényeges,döntöttem a helyett hogy mindenért őt zaklattam volna. Ő pedig, sosem bírálta felül a döntéseimet, csak élvezte, hogy van egy kis nyugalma. Ideális főnök-beosztott kapcsolat a miénk arról nem is beszélve, hogy mélyen tisztelem, mert a női mivoltomban sosem próbált megkörnyékezni. Tehát, bár még nem stabil a helyzetünk maccsokkal, ezerrel dolgozom a problémán:) Tegnap a szigeten már voltam is melózni, s bár eleinte rendesen bevert a szívem, azért gond nélkül végig tudtam dolgozni az igen forgalmas éjszakát. Szeretek ezeken, a nagy bulikon melózni, remek a hangulat, én úgy dolgozok, hogy közben sokszor bizony táncolok is a pultban, de ha körbenéztem, kollégát szinte nem láttam, aki ne ugyan így tolta volna. Tegnap arra gondoltam, szerettem volna két ideális munkát. S ha minden jól megy valóra is, válik a kívánságom:).  Igaz, ezért tennem is kellett, fel kellett keresnem a volt főnököm, ha szégyelltem is magam, mert Tomi miatt el kellett jönnöm/ a tapasztalatok, még is azt mondják nekem, ha nyitok az emberek felé, kinyílik körülöttem is a világ:) Lehet hogy ez után, bátrabb leszek, és jobban utánanyúlok dolgoknak, amikre vágyom, elválik. Most intézek netet,és bár a vasam egyelőre nem használható, sikerült összerakni egy másikat, míg át nem hidalom ezt a problémát :) Nagyon vicces, mert minden ajándékként került hozzám, és  véletlenül :) Ennek a története a következő: Néhány hónapja említettem az egyik barátomnak /nevezzük őt Hal királynak :) / hogy szeretnék építeni egy asztali vasat magamnak. Mivel volt egy fölös monitorja, felém volt dolga, hát megörvendeztetett vele :) Aztán bedöglött a vasam, eltelt kb. egy hónap, és mondom Tominak is, hogy szeretnék csinálni egy asztali vasat. Mondta, hogy ahol lakik, van egy régi gép, mert az előző lakó ott hagyta, de konkrétan tudja hogy működik, elhozza nekem? Mondtam, naná, ide a vassal de azonnal! :D El is hozta, de mindenféle ki/bemenet híján még semmire sem mentem vele. Ekkor jött a probléma, mivel csak a monitorhoz volt táp kábel a vashoz semmi, még be sem tudtam kapcsolni, tisztességesen. Egy infós cimbim Tomi, küldött táp kábelt, és maúzt is, a szerverek istene áldja meg érte:) nos, a pinyóban volt egy mosható,USB-s gumi klavim, előástam, és voila! Semmi sem történt:) Mivel ez a vas tízéves, nem tudom, miből gondoltam hogy alapból szereti majd az újfajta USB-s,klavis cuccom. Nem is gondoltam erre, annyira akartam már látni, mi is ez akkor, pláne ami rajta van? :) :).  Tominak el nyítam mi a bajom.  Mondtam, kérjen nekem a másik /infós/ Tomitól egy klavit, de mondja, hogy tízéves vashoz kell. Lényeg, vénebb legyen, mint a nagyanyám, mert az USB-sre köpköd:).  No exem szerzett is egy szabvány, kb ötéves HP klavit, ezzel zsírul működik. Épp a nettet szervezem, s ha minden jól megy, helyre is állt az itthoni kommunikációm:) Teszem hozzá, hogy újra is kellett húzni, szétszedni és kipucolni a tápegységet, no meg ventit de ez alap:) Amúgy hibátlanul üzemel, a hangja egyenesen gyönyörűen halk:) Tehát úgy tűnik, kezdenek rendeződni a dolgok körülöttem. Nagyon fura, de a sorsom, pont a számomra legfontosabb dolgoktól fosztott meg rövid idő alatt, ma már látom az értelmét is, hogy miért. Én sosem voltam hajlandó, segítséget kérni senkitől. Valamiért képtelen voltam rá, világ élemben. Most viszont, gép,net és telefon híján kénytelen voltam verbálisan kommunikálni az emberekkel, és segítséget kérni változatos dolgokban. Talán azért történtek velem ezek a dolgok, hogy közelebb vigyenek az emberekhez, akiktől lássuk be, szándékosan is elszigeteltem magam. Tudom, ha még ebben a hónapban megoldom a banki problémákat, jövőhónaptól már egyenesbe áll az életünk, két munkám is lesz, s ha az ünnepek ezúttal egyedül is találnak minket a maccsokkal, elmondhatjuk, hogy jól vagyunk, és túléltük a viszontagságokat.

Tovább »

• Írta: midnight
• Hozzászólások: 0

Címkék: catt, catty, cattybaby, élet, kapcsolat, sors, szakítás, szerelem, tánc, történet

2009-11-14 21:14:13

Egy macska elmélkedése :)

Nem hiába a macskák a kedvenc állataim. Tízen éve, osztom meg velük aktívan az életem, és bátran kijelenthetem, szinte bármit képesek túlélni ezek a szép, kedves, és nagyon is hűséges állatok. Mint mondják, hasonló, a hasonlót vonzza, és ez igaz is. Azt hiszem, bátran mondhatom, hogy életem során, magam is nagy túlélő művésszé alakultam. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs olyan, ami engem is földhöz vág, vagy olyan, amitől félnék. Igen is, félek dolgoktól sokszor, de szembenézek a félelmeimmel. S bár nem tartozom a túlcsordulóan érzelmes emberek táborába, azt hiszem, lassan eljön az idő, mikor ki fogom tudni mutatni az embereknek az érzéseimet, bár tudom, ez nem lesz könnyű. Tomival, való szakításommal, mint ha végérvényesen véget ért volna a "gyermekkorom" és elkezdtem felnőni, ha nem is szívesen. Mivel ő teljesen kisajátított, és keretek közé zárt, talán a legnehezebb, felfedezni magam körül a "nagyvilágot", hiszen ez sokáig számomra csak néhány emberből, a munkámból és a kis családomból állt. Anya szokta volt mondani, hogy ne féljek nyitni a világ felé, nem esznek meg az emberek. Valahol osztom is ezt, de míg "bezárva" éltem, mást sem csináltam, mint az "üvegbúra" alól, az embereket tanulmányoztam. Hogyan élnek, miket csinálnak egymással és miért. Be kell vallanom, sokszor megijesztett, és elkeserített, amit láttam, volt hogy szánalommal töltött el, de olyan is hogy mérges lettem tőle. Való igaz az idézet, mely szerint: "Embernek, ember lesz farkasa", s bár színes és érdekes is a világ, sokszor felvetődik bennem, miért akarnék önként részt venni mind abban, amit az emberek egymással művelnek? Ez lehet furán fog hangzani, de szerencsés alkat vagyok. Nem gyötörnek, olyan negatív tulajdonságok, mint pl. az irigység, gonoszság, túlzott hatalmi vágy, stb. Ahogy sokszor látom, a világ pedig erről szól, ha ezeknek a hatása, nem is ér el engem az "üvegburám" alatt. Lassan, tisztába kerülök azzal is, hogy soha nem leszek olyan, mint az átlagos emberek, mindig különbözni fogok tőlük, amitől kicsit kirekesztett leszek, de már megtanultam elfogadni. Hogy mi különböztet meg tőlük? Sokkminden. A hozzáállásom, a gondolkodásom, az egész életem. Volt idő, amikor szándékosan elvegyültem az átlagemberek közösségeiben, de nem volt rám jó hatással. Azon felül, hogy stresszeltek, a mindennapi "harcaikkal" megbontották a belső harmóniámat, és idővel azt vettem észre, kezdenek rám is kihatni a negatív tulajdonságaik. Mikor már azt láttam, összezavart a viselkedésük, és megmérgezett, az állandó gyűlölködésük, szépen visszamentem az "üvegfalam" túloldalára. Nem mondom, hogy nem voltak emberek, akiket megkedveltem, sőt olyan is akadt, akit megszerettem, de képtelen voltam azonosulni azzal az életformával, ahogy az átlag él. Ezzel itt most véletlenül sem szeretném bárki fölé helyezni magam. Tudom hogy a nagy többség, most azt gondolja: " Mit képzel ez?! Istennek hiszi magát, aki különb másoknál?!" Pedig én nem erre gondoltam, íme,ez itt a különbség alapvető példája. Akinek a fejében, gondolataim nyomán megfordult olyasmi, amit idéztem, máris láthatja - miben különbözünk. Az is tény, hogy talán pont ezért nem szeretnek engem túl sokan. De ezt már nem is bánom. Volt idő, amikor arra törekedtem, hogy szeressenek bizonyos emberek, és megfeleljek, de majd belehaltam, akkor sem sikerült. Sokáig nem értettem meg az okát, magamban kerestem a hibát, pedig az alapvető különbségben rejlik, ami a gondolkodásmódunk között van. A hiba, a kommunikációs "nyelvekben" akadt. Sokak számára beszélek, olyan érzésekről és gondolatokról, amik számukra idegenek, és viszont. Kell némi filozófiai érzék, ahhoz hogy megértsd, amit itt most leírtam, de tudom lesz, akinek ez gond nélkül fog sikerülni. Az nyílván már világossá vált, nem azért fogtam bele, ennek a történetnek a megírásába, mert azt reméltem, ezzel én majd nyerni fogok itt bármit is. Nem, a célom nem ez volt elsősorban. Mikor megkaptam a pályázati felhívást, elgondolkodtam. Itt volt a helyzet, s mind az, amit az elmúlt időszakban megéltem. Viszont ott volt anya is, aki azt mondta, nyissak az emberek felé, mert élve temetem el lassan magam. Mikor nekiálltam megosztani a gondolataimat, és az életem eseményit, bevallom édesanyám kívánságának is eleget tettem a saját késztetésemen túl. Arra is gondoltam, ha megírom, azzal lezárom a múlt eseményeit, és nem hatnak többé nyomasztóan az életemre, s ez igaz is lett. Ami az embereket illeti, pozitív benyomásaim is lettek jócskán. Sok olyan emberrel is volt szerencsém megismerkedni, akiket a természetük miatt nagyra tartok. Ezt nem feltétlenül mondom el nekik, mert nem szokásom senkit szembe dicsérni, de így van. Kevés ugyan, de olyan ember is akadt, akiknek azt mondtam, szeretem őket. Nem dobállózok ezzel a kifejezéssel sem, tehát akinek azt mondtam, szeretem, mérget ihat rá, hogy úgy van:) Ritkán mondok ilyet bárkinek, mert abban hiszek, hogy a szeretetet nem mondani, éreztetni kell a másikkal. Számomra szeretet az, ha törődök valakivel. Ha szeretlek, keresni foglak, vagy tenni érted dolgokat, apró dolgokból ugyan de észre fogod venni, ha eléggé figyelsz. Sokszor bizonytalan a környezetem hogy mit gondolok, érzek, olyan is akadt, akik kiszámíthatatlannak titulált, hol ott csak nem értette, meg amit mondtam.  Ennek oka, szintén a kommunikációs különbségekben rejlik. Sokszor magam sem tudom, hogyan fogok a környezetem negatív hatásaira reagálni, ugyan is, nem vagyok ilyesmire felkészülve. Pedig, nem nehéz engem megérteni, csak tiszta, negatív gondolatoktól mentes szemlélet szükségeltetik hozzá. Ezt lehet naivságnak, de tisztaságnak is értelmezni, kinek mi tetszik. Mire idáig eljutottam, az jár a fejemben, nem bántam meg hogy belefogtam az írásba. Tudom, ha akkor nem kezdem el, soha nem írtam volna le a gondolataimat, és örökké sajnálnám.  Ha viszont mérlegre teszem az elmúlt éveket, tanulási folyamatként is felfoghatom. Sokat formáltak emberek a gondolkodásomon, s úgy hiszem, néhol ez kölcsönhatású volt. Ha bárhol is, pozitív irányban formálhattam meg valamit, már volt értelme a leírt mondataimnak.

Tovább »

• Írta: midnight
• Hozzászólások: 0

Címkék: catt, catty, cattybaby, élet, kapcsolat, sors, szakítás, szerelem, tánc, történet

2009-11-14 21:11:35

"Miért nem pasizol be?"

Te jó ég, ez egy külön fejezetet is megérdemel! :D Ezt a költői kérdést, már több ismerősöm feltette nekem, akkor is és most is széles vigyort csalva ezzel a képemre:) Mióta "szingli" lettem /mennyire nem kedvelem ezt a divatos kifejezést/ számtalan ismerősöm bíztatott azzal: "Ugyan! Majd lesz másik, mozdulj, ki, ismerkedj és megtalálod!" Remek.. Csupán azt nem voltak hajlandóak megérteni: Nem találom meg, ha nem is keresem, ugyan is nem központi kérdés ez most az életemben. Arról nem is beszélve, nem fér a fejembe, hogyan gondolták egyáltalán? Azt nem értik meg sokan,nem azért nincs még másik "pasim" mert Tomira várok, vagy, mert "szerelmi bánat" gyötörne. Sokan, ahogy elnézem, úgy képzelik el a partnerkapcsolatokat, akár egy állást: Ha valahol felmondják, szaladj, és minél hamarabb keríts egy másikat! Jönnek nekem azzal, hogy így be fogok savanyodni, meg hogy sosem megyek férjhez, nem lesz gyerekem, ilyesmik. Mikor képen vigyorgom őket, azt mondják, ez nem vicces, és elment az eszem:) Sokszor nem érti meg a környezetem, hogy én felül rendeltem magam, réges-régen, ezeken a parákon. Magam sem tudom még, hogy merre is menjen az "új" életem, de semmiképpen sem azt látom magam előtt, hogy bele kellene futnom bármibe, ami esetleg később nem lesz jó. Nem nyomnak a társadalmi "elvárások" a házassággal és utódlással kapcsolatosan, hiszen jó ideje kizártam az éltemből minden "társadalmi" kötelezőt. Lehet akkor most engem rebellisnek bélyegezni, vagy bármi másnak, ami tetszik. De gondoljátok csak el: Mekkora önbecsapás lenne részemről, ha nem így élnék? Számomra, a szabadság, több mint fontos: Maga, az eszme. Bármit is hozzon az életem, legyen az munka,szerelem,vagy más, elsődleges szempont, hogy azt szabadon tehessem, nyomások, és kötelezettségek nélkül. Ezzel nem azt kívánom sugallni, hogy szabados volnék, vagy nem tudok felelősséget vállalni, ez nem így van. Mindössze, jogot érzek rá, hogy akkor házasodjak, amikor szeretnék is, akkor szüljek gyereket, mikkor a szívem mélyén úgy érzem, eljött a pillanat, és olyan társra akadtam, akivel ezt szívesen, kétségek nélkül meg is merném tenni. A munkám olyan legyen, hogy élvezzem, amit csinálok, kiteljesedhessek benne, és ezzel a maximumot érhessem el, nap mint nap. Bár vízjegyű ember lévén, a stabil és biztonságos életre törekszem folyton, sosem éreztem át még ennyire azt, hogy milyen jó szabadon élni és gondolkodni. Ezért is nem igyekszem másik "pasit" találni magamnak.  Az elmúl tizenkét évben, volt alkalmam megélni, az önzés, és kisajátítás összes formáját sajnos. Ez a későbbi kapcsolataimra nézve, igen magasra tolta a lécet. Nem kívánok még egyszer olyan kapcsolatban élni, ahol a partnerem, minimálisan is önző, kisajátító, avagy féltékeny. Számomra fontos a bizalom, ha ez alapból hiányzik, nincs miről beszélnünk. Én magam is hagyom létezni a másikat, aki azt várná el tőlem, hogy állandóan hívogassam, ellenőrizgessem csalódni fog. Én ilyet ok nélkül nem szoktam tenni, ha okot érzek rá, akkor meg nem csekkolok hanem leülök és beszélgetek, a másikkal arról, amit csinál. Ha ez így nem működik-, már ott sem vagyok. Többé, senkire sem kívánok feleslegesen rádobni energiát, inkább eltűnök az életéből. Keressek pasit? Remek.. A "pasinak" intelligensnek, fejlett de szabadon gondolkodónak kell lennie. Ugyanakkor dominánsnak is, mert Tomi helyett folyamatosan nekem kellett meghoznom a döntéseket, és szerintem egy kapcsolatban, mint nőnek, ez nem az elsődleges feladatom. Bíznia kell bennem, és úgy szeretnie, mint önmagát vagy még jobban. Sorolhatnám még hosszan, ahogy azoknak is szoktam néha, akik értetlenkednek velem e miatt. Arról nem is beszélve, hogy elég kemény, és egyenes a természetem, mondhatnám úgy is, hogy kissé nyers. Ez csak az olyannak jön be, aki maga is hasonló, más képtelen megérteni, bunkóságnak látja az őszinteségem. Ez sem éppen egy "legényfogó" tulajdonságom. Pasizni? Azt hogyan kell, tessék mondani? :-)) Mert hogy bármilyen nőietlenül is hangzik-bevallom: Fogalmam nincsen róla :-)) Sosem pasiztam, nem is fogok szerintem :) Elképzelni sem tudom, hogy  odamenjek egy sráchoz,és "felszedjem" ahogy ezt mondani szokás. Azt főleg nem, hogy ezt ismeretlenül, pl. külsőségek alapján, tegyem meg. Számomra azt hiszem, szöges értelemben vett "ideál" nem is létezik. Nézhet ki egy srác, bármilyen jól, ha nem ismerek olyan tulajdonságát, ami "mozgat" jéghidegen fog hagyni. Erre mondhatnám, hogy nem vagyok "vizuális" talán ezért sem tartoztam soha, a nagy félrelépők közé. Persze, kellenek vonzó külsőségek nekem is a továbblépéshez, de elsősorban, nem ez fog meg. No és, arról sem feledkezhetek meg, hogy hosszú évekig nem is volt semmilyen "kontaktom" nő-férfi értelemben más pasikkal. Erről az Öcsikémmel értekeztem egy jót a múltkor, érdekes, de simán megértette ezt a kérdést. Ő azon kevesek, közé tartozik, akik az ellenvéleményt képviselik, szerinte csak időt kell adnom magamnak, mivel hosszú ideig "passzív" voltam. Sokat beszélgetek vele erről, szeretem a férfi álláspontot is meghallgatni, és Öcsikém véleménye ebben igencsak mérvadó. Kifejtettem neki azt is, hogy észrevettem, bár buta dolog, de nagyon visszahúzódó vagyok, és könnyű zavarba hozni is. Szerinte, ez idővel szintén el fog múlni. Szeretem, nagyon aranyos srác:) Megvigasztalt, hogy ez a helyzetem miatt alakult így, nem én vagyok "katasztrófa", bár Tomi előtt sem számítottam nagy szívtiprónak. Nos, azt hiszem, itt megfejtettem a kérdést, hogy miért nem "pasizok be",ezután ha ezzel piszkálnak, már csak linkelnem kell :))) 

Tovább »

• Írta: midnight
• Hozzászólások: 0

Címkék: catt, catty, cattybaby, élet, kapcsolat, sors, szakítás, szerelem, tánc, történet

2009-11-14 21:07:44

Elszigetelve.

Múlt az idő, október elején jártunk, mikor egy hiba folytán, megszűnt az internet elérésem. Ennél rosszabb már csak az lehetett volna ha lelőnek, mivel évek óta az összes házi kommunikációm stabilan erre lett kialakítva. Másik gépem nem volt, tehát ha bármit is szerettem volna csinálni internet kávézókba, kényszerültem, vagy a könyvtár gépeit kellett használnom. Egy ilyen estén történt, hogy nem figyeltem oda kellőképpen, és míg a kávézóban, kimentem egy percre, ellopták még a telefonom is. Ezzel összedőlt a világ körülöttem, hiszen azon felül, hogy senki nem tudott elérni, jó ideje ezt az eszközt használtam a házi net elérésre is immár. Szerencsém volt az adatokkal, mert előtte kb. két hónappal cseréltem számot, így a régi kártyámon szinte kivétel nélkül megmaradt az összes kapcsolati adatom. Póttelefonom természetesen nem volt, ahogy másik gépem sem, így napokra, szinte teljesen el lettem vágva a külvilágtól. Azt gondolom, mondanom sem kell, hogy pont nem álltam úgy, hogy másik telefont vehettem volna. Csak ültem, fogtam a fejem, és azon járt az agyam, most akkor mit is tehetnék? Teljesen kilátástalannak tűnt a helyzetem. Hugi utóbb mesélte, már arra készültek, hogy idejönnek a házhoz, mert semmilyen úton nem tudott elérni, ő vágja, hogy erre milyen vonalakat tartok fenn, tudta, itt valami nagy baj történhetett. Végül, egy régi családi barát, Marika, aki pár utcára lakik csak tőlem, adott kölcsön, egy régi és elég egyszerű készüléket. Mondanom sem kell, hogy a hightech, telefonom után ez mekkora szenvedés volt számomra, de legalább ismét volt egy vonalam a külvilág felé. A gépemmel közben, jártam a szervizeket, de sajnos, sehol sem tudták megoldani a vele kapcsolatos problémát. Hivatalos partner szervizben ugyan javították volna, de mondtak egy olyan árajánlatot rá, amit képtelen voltam elfogadni. Bár megpróbáltam belőni a kölcsön telefonon az internet elérést, de ez nem, hogy nekem, még az ügyfélszolgálatos srácnak sem sikerült. Kezdtem úgy érezni magam, mint ha, a tenger fenekén feküdnék, leláncolva, nagyon hiányzott a családom és az a kevés barátom, akik a nehézségek ellenére végig kitartottak mellettem. A legrosszabb talán az volt, hogy felborult a megszokott mindennapi életem, és biztonságom. Ekkor tökéltem el, ha ezt a helyzetet valahogy megoldom, gyűjteni fogom a telefonokat, és a gépeket, mindig legyen pótlás, ha valami balul sülne el. Kívülálló számára, talán úgy tűnhet, eltúlzom ezt a problémát. Hogy megérthesd, a helyzetem, íme némi infó arról hogyan élek: Család- Anya, és a tesóm kint élnek Írországban. Telefonálni folyton, nem egy olcsó móka oda, tehát velük maximálisan az interneten tartom a kapcsolatot. Bár ők sem milliomosok, ha bármi nagy bajom van mindig tudok segítséget kérni, legyen az materiális avagy erkölcsi,érzelmi támogatás. Hugi- a másik nagyon lényeges ember az életemben, szegénykém vagyonokat költ arra, hogy a harmincas kártyájáról hívjon nap, mint nap, mert pontosan ismeri a jelenlegi helyzetem, s bár ő sem áll túl fényesen ez nem gátolja, meg abban hogy naponta felhívjon, mi van velünk? Barátok: Nos, őket az egy kezemen is meg tudom számolni, de fontosak nekem. Velük teljesen veb alapú a kapcsolatom szinte, régen is fontosak voltam számomra, de mióta egyedül maradtam, sokban köszönhetem neki, hogy sikerült túlélnem mind azt, ami váratlanul a nyakamba szakadt. Tanulás: Jó ideje már, hogy főtevékenység képen, erre kanyarodott el az életem. Rengeteg számomra érdekes dolog van a világban, imádok tanulni, olvasni, új dolgokat felfedezni. Mások bulizni járnak, játszanak, hobbijaik vannak. Nekem a tanulás az aktív pihenés is egyben, ehhez folyamatosan új ismereteket keresek, talán ezért oly lényeges számomra a veb. Egy átlagos napom így kezdődik: kinyitom a szemem - bekapcsolom a vasam. Sokszor teszem ezt még az ágyban fekve. Levelező-egyéb aktualitások. Aztán kávékészítés, és csak ezek után mondhatom, felébredtem. Ha meló van, akkor azt kezdem el, ha más dolgom, akkor éppen azt- függ ez attól, éppen miben vagyok benne. Mikor elfáradok, vagy csak szusszanni támad kedvem, már keresek is rá arra, ami éppen mozgatja az agyam, úgy tanulok meg dolgokat, hogy közben valójában pihenek, és jól szórakozok. A zenét sem felejthetem ki innen.. Az egyik legfontosabb eleme az életemnek azt hiszem, számomra a zene, maga az érzések szabadon kifejezése, aminek semmi sem szabhat határt:) Jön a családi vonal, anyáék, Hugi,Soni-bár nekik most nincs gépük. Közben, értelemszerűen jövök-megyek, ha kint van melóm vagy hivatalos, kell intéznem. Néha összefutok Hugival, vagy beles hozzám néhány ember, aki erre jogosult:) Olyan is van, bár ez igen ritka, hogy én mozdulok, mert hívnak cimbik, bár bulizni nagyon ritkán megyek el bárhová. Mikor rám esteledik, kezdődik az igazán aktív napszak számomra. Ilyenkor nem zavarnak hivatalok, néhány baráton kívül mindenki alszik- kezdetét, veszi az igazi elmélyedés. Szeretek éjszaka "élni" úgy mond, mert senki sem zavar, aki még is ilyenkor keres meg akár netten, akár telefonon, teheti szabadon-barát, és joga van hozzá:) Ezzel az életformámmal volt egy idő után képtelen Tomi azonosulni, ő sajnos pont fordított ütemben él, ha nem erre volt igénye-ezt meg is értem. Folyamatos vita tárgya volt köztünk, hogy én mindig a gép előtt ülök, ezen kívül szerinte semmi sem érdekel. Valójában, ez nem igaz. Tomi nem látott bele /mivel soha nem is érdekelte/ mit tanulok, mi érdekel, miről is szól az úgy nevezett "világom". Mikor azt írtam, hogy talán egyszerűen nem illettünk mi ketten össze, erre is gondoltam. Két teljesen más érdeklődésű emberré váltunk az évek során, én pl., meghallgattam Tomi állandó monológjait a kocsikról, nem mondanám hogy különösebben érdekelt, de ennek köszönhetően, elég sok ismeretre tettem szert a műszaki működésükről, hibáikról és azok javításáról. Meg kell még említenem, az aktív sportot, ami talán az egyetlen közös érdeklődésünk volt Tomival:) Tavaly télen, november tájt történt, hogy egyszerre két helyen dolgoztam, e mellett amennyi időm volt azt vagy a gép előtt, vagy a teremben töltöttem. Már akkor problémáink voltak s így utólag belátom, a munkámba menekültem. Ennek az lett az eredménye, hogy szív nyavalyám intenzíven elővett, így a doki letiltott a sportról. Elvben a melóról is, de az akkori főnököm megengedte, hogy hazahozzam a munkám, lényeg csupán az volt, hogy mindent időre leadjak. Ez ment is, nem is volt vele gond, de a sport nagyon hiányzott az életemből, hiányzik a mai napig is. Az orvos azt mondta, áprilisban kontroll, és ha jónak találja az eredményeimet, visszaenged a terembe. Az eredményeim jók is lettek, aztán jött az utazás, Balaton, és Tomi magánszáma. Fentebb vázoltam az eredményét ennek, ennyit a sportról:-/ Tehát, egy napom folytatása, hogy ha tehetem, és úgy érzem képes, vagyok rá, tornázok itthon egy-két órácskát. Csak nyugisan, mélyizom gyakorlatokat csinálok, ezeknek az a lényege, hogy terhelnek, de a pulzust nem tolják meg radikálisan. Az itthon fekvés eredményeként,sajnos feljött rám néhány plusz kiló, de ennek a nagy részétől már megszabadultam az itthoni "edzések" folytán, igaz még maradt egy kicsi, de szép lassan azzal is "elbánok" :)  nos, aki eddig elolvasta, már láthatja, hogy nem túl "izgalmas" az  én életem, inkább az állandó dolgokra, a stabilitásra van kiépítve. Ezek után talán már tiszta képet kapsz arról, miért viselt meg annyira, mikor minden felborult körülöttem, az elmúlt félévben.

Tovább »

• Írta: midnight
• Hozzászólások: 0

Címkék: catt, catty, cattybaby, élet, kapcsolat, sors, szakítás, szerelem, tánc, történet

2009-11-14 21:05:24

A fenyegetés

Ezek után Tominak, még volt képe ahhoz is, hogy felhívjon, és azon problémázzon, hogy én "belekavarok" az ő életébe.. Erre mondtam neki, hogy nem én kértem meg a "használatitárgyadat" hogy hívjon fel, zaklasson, és fenyegessen. Tény, hogy írtam Zsanikának néhány üzenetet, amivel szándékosan szíven szúrtam, és halálra ítéltem a hátralevő kapcsolatukat, de emlékezetem szerint, nem én kerestem fel, és kezdtem zaklatni őt. Lehet hogy nem volt szép tőlem az sem, hogy mérgemet egyenesen a bizalomba szúrtam köztük, de valahogy illett viszonoznom mind azt, amit tőlük "kaptam". Tomi egészen odáig ment, hogy ide akarta hozni nekem ezt a kis senkit, hogy majd megverekszünk érte, mint a had ne mondjam kicsodák... Mondtam neki, ha meg meri mutatni neki a házam, tudok néhány dolgot, amivel okozhatok neki problémát, ha eddig nem lett volna.. No nem, mint ha féltem volna Zsanikától /ott törném ketté szegénykét ahol a legvastagabb/ viszont információim szerint, van valami portás testvére, meg isten tudja annak milyen társasága. Tomi ostobasága miatt azért velük, nem szerettem volna nyílt összetűzésbe kerülni. Eltelt egy hét, és már a Pesti lokálban dolgoztam. Éppen szabados voltam, és kihasználtam, gondoltam tanulok éjjel, mert bőven volt olvasnivalóm. A hálószobám ablakai, az utcára néznek, így mindent hallok, ami odakint történik. Nos, hajnali negyednégy volt, mikor hallom, egy ronda hangú dízel kocsi áll meg, a házam előtt.. Ajtó csapódások, s aztán, hallom hogy valaki, magas sarkú cipőben, körbe totyogja a házam... Azt tudni kell, hogy a levélládámnak, ha a kapuhoz ér valaki, van egy jellegzetes hangja, ahogy nekikoccan a rácsnak. Idegennek ez fel sem tűnik, de nekem sok mindent elmondanak a környezetem jól ismert hangjai. Hallottam ezt is, gondolom, igyekezett elolvasni, milyen nevek vannak a levelesemre kiírva? Csak figyeltem a hangokat, és elindultam kifelé, de mire kiértem, sajnos már elhajtottak. Hétfő hajnal lévén, világossá vált előttem, miről is lehet szó: Tomi éjjel dolgozott,aztán még délután is, hét felé eshetett haza, hulla fáradtam. Mivel évekig éltem vele, jól tudom, hogy ilyenkor szinte ájultan alszik. Zsanika nyílván tudta hol lakom, és míg Tomi aludt, szokás szerint "átmeózta" a telefonját, aztán úgy döntött, idejön leskelődni hozzám.. Most azt hihetnétek, hogy be catt-antam, vagy paranoid lettem. De nem. A későbbi események váratlan fordulatai igazolni fogják, hogy Tomi valóban egy elmebeteg nőt szedett össze. Még annyi esze sem volt, hogy ne körömcipőkben totyorogjon a házam körül, és éjnek idején, ne egy zetor hangú kocsival álljon meg előttem.  Mikor ezeket így átgondoltam, írtam is azonnal Tominak az üzenetet, melyben közöltem: Van jó pár fenyegető üzenetem Zsanikától. Ha velem, vagy a házammal "véletlen"történne valami, remélem, tudja, hogy a rendőrök hozzá fognak menni először? Bizakodásomat fejeztem ki az iránt is, hogy remélem, nem óhajt egy ostoba liba miatt bajba kerülni? Tomi tudja, hogy ilyesmikkel nem viccelek: Ha fenyegetve érezném magam, sokkmindenre képes lennék, ami lássuk be, nem kellemes számára. Másnap hívott is, mint a kisangyal, és azt mondta, beszélt azzal a "portással"akinél ez a "lány" lakik /érdekes de véletlen együtt laktak ott Zsanikával/ és azt állítják, nem ő volt itt.. Azt tudni kell még, hogy én nagyon zárkózott életet élek: A két kezemen meg tudnám számolni, hány barátom van, egyen pedig azt, akik azt is tudják hol lakok.  Így hát, nem volt kérdés, bárki is jött ide hajnalok-hajnalán: Nem az én barátikörömből került ki.  Ezek az emberek, kivétel nélkül szólnának róla, ha jönni szeretnének hozzám, már csak azért is, hogy itthon találjanak. Tomi végül, még azzal is próbálta védeni Zsanikát, hogy ezt mondta nekem: "Gondolod ennyi esze, lenne annak a "lánynak" hogy magas sarkúban menne oda?" Nos, mondtam: Igen! Pontosan ennyi észt feltételezek róla, egy cseppel sem többet. Tominak, még vannak itt cuccai, szép számmal. A történtek ellenére sem vettem el tőle a ház kulcsát, tudjon jönni, és vinni a holmiját, ha szükséges. Ezek után viszont, okom lett feltételezni, hogy aki a telefonjában szabadon kotorászhat, az a kulcsához is bármikor hozzáférhet.. Mivel nem szeretem a meglepetéseket, szó nélkül lecseréltem, az összes zárat. A nappalimban lévő ablakokat, olyan függönnyel láttam el, amin nem lehet átlátni. Bíztam benne, hogy ezzel, véget is ért ez a beteges történet, és végre nyugtom lesz tőlük.  Ebben is tévedtem.

Tovább »

• Írta: midnight
• Hozzászólások: 0

Címkék: catt, catty, cattybaby, élet, kapcsolat, sors, szakítás, szerelem, tánc, történet

2009-11-14 21:01:19

A zaklatás

Miközben, az otthonomat mentettem, és igyekeztem eltartani magunkat, bevallom sem időm, sem kedvem nem volt azon rágódni, amit Tomi tett velem. Sokszor napokra száműztem őt az agyamból, és mindent, ami vele kapcsolatos. Persze, kegyetlen volt egyedül meg küzdeni az összes nehézséggel, de a szerelem szóról többé már nem ő jutott az eszembe. Egy augusztusi délután, éppen a heti kajánkat igyekeztem haza cipelni, amikor megszólalt a telefonom. Egy idegen női hang volt, és azt mondta, küld nekem egy üzenetet, csak arra kért olvassam el, aztán letette. Az üzenete arról szólt, hogy ő Zsanett, akivel az olasz munka miatt találkoztam, és csak azt szeretné kérdezni, tudok-e róla, hogy ő Tomi új barátnője? Állítólag Tomi azt mondta neki, hogy elmondta nekem, de ő nem hiszi ezt el, és csak arra kér, hogy akár egy igent, akár egy nemet, de írjam meg neki az igazat. Írtam, hogy természetesen semmi ilyesmit nem mondott nekem Tomi vele kapcsolatban, sőt azt sem említette, hogy valaha is, bármi köze lett volna hozzá. Pár perc múlva megint felhívott, hallottam a hangján hogy sírt. Kérdeztem tőle dolgokat, ahogy álmomban is, pl. hogy mióta vannak ők együtt? Állítása szerint, január óta, és Tomi olyanokat mondott neki, hogy velem két évig volt együtt, de sosem szeretett, és hasonlók. Mikor közöltem vele, hogy tizenkét év az a két év, és hogy 1997.XI.03-2009.05.10-ig éltünk konkrétan együtt, teljesen összeomlott. Azt egyenesen komikusnak tartottam, hogy nekem bömböl a telefonban, hogy mennyire szereti Tomit, és hogy mégis folyton hazudozik neki. Már ekkor kiderült számomra, hogy ez a nő azon felül, hogy stílustalan, önző, és gátlástalan, teljesen ostoba is. Nem voltam túl ellenséges vele, hiszen elsősorban Tomit tartom hibásnak a mai napig is, hogy ez megtörténhetett. Próbáltam hívni közben, de gondolom Zsanika már, elvinnyogta neki a történteket, így esze ágában nem volt felvenni a telefont. Felbontottam egy üveg pezsgőt, kiültem az ajtóm elé a korlátra, és írtam neki egy olyan üzenetet, amire tudtam reagálni fog. Aztán az órámra néztem és vártam. Pontosan húsz perc múlva fékezett Tomi kocsija, a házam előtt. Elég feldúlt volt, és a kocsiban hátul, össze voltak pakolva a cuccai. Csupa idegen és ízléstelen holmi, élére vasalva. Le sem lehetett tagadni, hogy nő keze alól kerültek ki. Tomi persze szilárdan ragaszkodott ahhoz a hazugságához, hogy a világon semmi köze Zsanikához..

Azt mondta, el kellett költöznie onnan, ahol eddig lakott, de tiszta sor volt számomra, hogy összevesztek. Kérdeztem, most akkor mihez akar kezdeni? Erre mondta, épp most intézi az egyik haverja neki a lakást, ahová ideiglenesen be tud költözni, és valóban: Pár perc múlva már hívta is a srác, és mondta, mehet át oda. Sokáig beszélgettünk, aztán Tomi elindult az új lakásba, mivel hajnalban dolgoznia kellett menni. Azt el ne felejtsem, hogy Zsanika délutántól már küldözgette a fenyegető és egyéb primitív üzeneteit. Ma már sejtem Tomi, akkor tehette lapátra, hát ezért kapálódzott annyira. Az üzenetei, hemzsegtek, a helyesírási hibáktól, mint pl: miattad/helyett: miatad kapcsolatban/helyett:kapcsolatba,és ilyesmik. De kaptam tőle olyan üzenetet is, amit jó érzésű ember, nem írna le. Szóhasználata, a legutolsó putrisokéval vetekedett, nem tagadva meg önmagát. Méltó válaszokat írtam neki, azzal a különbséggel, hogy én egy csúnya szó leírása nélkül is a tudtára adtam, mennyire egy szánalmas, senkinek tekintem. Másnap hajnalban, egy addigiaknál, is trágárabb üzenettel örvendeztetett meg az én kis dilis "rajongóm". Én azzal a mozdulattal, ahogy elolvastam, át is küldtem Tominak, megjegyezvén mellé azt is, hogy nevelje meg a cselédjét, mert amint látja, nem én zaklatom. Nem szokásom emberekről ilyen stílusban megnyilvánulni, de Zsanikáról már türelmem fogytán, nem tudtam máshogy. Engem nem így neveltek, számomra elfogadhatatlan, hogy egy nőben, ennyire semmi tartás, és büszkeség ne legyen.. A közönséges, és erőszakos emberek pedig, egyenesen undorral töltenek el, s mint kiderült, Zsanika ilyen a javából. Feldühített továbbá, a gátlástalansága, mert nem elég hogy odaáll két ember közé, és tönkretesz egy kapcsolatot, még jogot is érez arra, hogy engem fenyegessen és zaklasson! Az intelligencia szintje, és viselkedése alapján világos lett előttem hogy szociopata, és ennek megfelelően is álltam hozzá. Nem szép tőlem, amit írni fogok, de az ilyen emberek gyengéit, tökéletesen ki tudom használni saját maguk ellen.  

Minél többet írt nekem és zaklatott, annál könnyebb volt "profiloznom" milyen ember is lehet Zsanika.. Olyan embernek tűnt, aki az állandó erőszakoskodásával, és hisztériáival igyekszik a környezetéből kierőszakolni, hogy mindenki úgy táncoljon, ahogy ő fütyül. E mellett imád dirigálni, mindent irányítani "uralma alá vonni" stb. Írhatnék még róla, de nem kívánlak untatni benneteket vele. Be kell, valljam, elégedetten arra gondoltam: Végre Tomi az emberére akadt, mert ez a nő, még nála is erőszakosabb. Legalább a saját bőrén érzi, mit tett ő velem, hosszú évekig. Valahogy, nem tudtam sajnálni érte:)

Tovább »

• Írta: midnight
• Hozzászólások: 0

Címkék: catt, catty, cattybaby, élet, kapcsolat, sors, szakítás, szerelem, tánc, történet

2009-11-14 20:56:42

Pesti éjszakai élet

A lokál, amit ajánltak, előlátásra, beváltotta a reményeimet. Tiszta, igényes, és a lányok is jó arcok voltak, senki sem volt fúria, ami ritka az éjszakában. A főnökség normálisnak tűnt, no gondoltam, el sem hiszem, hogy szerencsém is lehet végre, valamiben. Első este, reménykedve mentem fel táncolni, azt hittem, viszontagságaim, itt véget is értek. A lokálba csak külföldiek jöttek be, ami nem is lett volna gond, ha maga a hely nem lehetetlenítette volna el, hogy keressünk. A napi fix háromezer forint volt, amit én gyalázatosan kevésnek találtam, de nem szóltam. Gondoltam, kivárom a végét. Mint pár nap alatt kiderült, sikerült kifognom egy tipikusan "lehúzós" helyet, amit a vendégek idővel, lepra módjára kerülnek ki. Indításként, a vendég első itala, húszon ezer forintba került. Ha csak egy kávét, vagy ásványvizet rendelt, az is. Ezek után még, fizethetett a lánynak, aki az asztalánál konzummált, konyakot tízen ezer, vagy bort, közel ötvenezer forintért. Az eszesebbek, már az elején megnézték az itallapot, észrevették a "first drink" árát, felálltak és kimentek.  A cél az lett volna, hogy becsapjuk az embereket. Ki kellett volna rendeltetni velük a drága italokat /főleg borokat/ aztán a végén addig könyörögni nekik, hogy fizessék ki, míg annyi pénzt ki nem csikarunk belőlük, amennyit csak lehet.. Én megdöbbentem ezen, mert ilyen helyen még soha nem dolgoztam.. Egyáltalán nem tetszett ez a fajta "munka morál" számomra megalázónak tűnt. Nem is igyekeztem "lehúzni" senkit, s bár nálam jobban senkinek sem volt szüksége a pénzre, gyakran csak a fixemmel mentem haza reggel. Ha valaki táncolni akart vinni, azzal nem volt bajom, mert azt előre kifizették, tehát mindenképpen megkaptam a végén. Sokszor láttam, hogy a többi lány, rendelte ki az italokat, a vendég pedig a végén, fizetés nélkül távozott. Megtehetik ugyan is, és ezt a külföldiek tudják is, nagyon jól. Ilyenkor, az ott dolgozó lány is peches, mert vagy a semmiért, vagy csak minimális pénzért ült ott egész éjjel, és szórakoztatta linkre a vendéget. Egyre kedvetlenebbül jártam már be oda dolgozni, végül úgy gondoltam: ezt bizony, nem nekem találták ki.. Én táncért, italért sosem könyörögtem senkinek, nem is fogok.  Itt, ahogy elnéztem, ez volt a "természetes". Belőlem, hiányzik, az a fajta megalázkodó hajlam, amivel itt "érvényesülni" tudtam volna, de nem is igyekeztem szert, tenne rá. Szerintem, nem búsultak túlzottan, mikor búcsút intettem nekik, ahogy én sem.

Tovább »

• Írta: midnight
• Hozzászólások: 0

Címkék: catt, catty, cattybaby, élet, kapcsolat, sors, szakítás, szerelem, tánc, történet

2009-11-14 20:47:49

Túl a nehézségeken..

Végül sikerült keservesen összeszedni a banknak a pénzt, a dolgomat az sem könnyítette meg, hogy összesen tíz nap állt a rendelkezésemre. Az utolsó reggel, mikor elindultam a bankhoz, még kereken ötvenezer forintom hiányzott. Azon töprengtem, hogyan kérhetnék még némi haladékot? Vártam az önkörmányzattól egy átutalást, de arról azt hittem később küldik, ahogyan mindig is szokták. Azért elmentem a postára, és óriási mázlim volt: A pénzem már ott várt rám. Így már meg volt a hiányzó összeg, íme az ember sorsa néha milyen apróságokon múlik? A lényeg hogy sikerült, bár tudtam jól: Mindössze, versenyt futok az idővel. Mire kimászok a gödörből amibe Tomi jóvoltából sikerült csúsznom, az jóval bonyolultabb lesz sajnos. Most akkor, hogyan tovább? Ez egy remek kérdés volt, hiszen, a dolgok alakulása szerint igen csak vesztésre állok. Nem is egy, legalább két jól fizető munkára lenne szükségem ahhoz, hogy egyenesbe rázzam az életem. Aki keresett már melót, tudja, hogyan megy ez: Amikor tényleg sürgős lenne, az istennek sem fogsz megfelelőt találni. Túl sok időm pedig nem volt önéletrajzok osztogatására, és hasonló időrabló dolgokra. Ekkortáj történt, hogy egyik ismerősöm felhívott, és mondta, nyílik itt Pesten egy lokál, ahol csak táncosok fognak dolgozni. Próbáljam meg, ha gondolom. Sok kedvem nem volt, mert elég rosszul éreztem még magam, de nem volt mese, ha el akartam tartani magunkat. Kicsit aggódtam ugyan, hogyan fogom bírni a táncot, de sokat problémázni nem volt időm, ha nem akartam lecsúszni a munkáról. Pesten még sosem dolgoztam. Ennek nem csupán az az oka, hogy itt élek, és nem szeretnék ismerős arcokba belefutni, hanem, mert itt sajnos nincsenek "táncos" helyek. Ebből mindenki sejti mire gondolok, nem véletlen, hogy folyton vidékre és külföldre kénytelen az ember munka után mászkálni. Ezért, most igazi szerencsének tartottam, hogy munkám is lenne, de nem kellene Pestről mozdulnom miatta.

Tovább »

• Írta: midnight
• Hozzászólások: 0

Címkék: catt, catty, cattybaby, élet, kapcsolat, sors, szakítás, szerelem, tánc, történet

2009-11-02 15:07:05

Egy különös találkozás

Közben, már javában benne jártunk az augusztusban, Tomi felhívott, hogy van egy ismerőse, aki tud jó munkát Olaszországban. Nem gondoltam semmi rosszra, hát beleegyeztem, hogy meghallgatom, mit ajánl az illető. Megbeszéltünk egy találkozót az Europark előtt. Egy alacsony, festett fekete hajú fiatal nővel találkoztam, aki Zsanettként mutatkozott be. Végig volt valami zavart a viselkedésében, igazából nem értettem miért. A munka, amit ajánlott, nem hangozott rosszul, két dolog kivételével: Először is, délen volt /kb. 2000 km/ másrészt, nekem Tomi azt mondta, 70 euró a napi fix, de mire odaértem, Zsanett már csak negyvenet mondott. Itt már tisztán láttam, hogy nem megyek vele sehova. Nem azért tanultam meg olaszul, hogy egy állítólagos „ismerős” húzgáljon le, pénzel. Szerintem röviden arról szólt volna a nóta, hogy a lokál fizet rám napi 70 eurót, ebből Zsanika ottani ismerőse levesz szépen 30-at és elrakja neki naponta, nekem meg kiszúrták volna a szemem 40-el. Elég gyökér dolog, de az összes szervező ezt csinálja a lányokkal, nem véletlen nem dolgozom már velük. Nevetséges volt az ajánlat, mikor közöltem vele, hogy nekem 70-et mondtak, hebegett-habogott, és hazudozni kezdett. Végig a járt az agyamban, hogy Tominak volt valami köze ehhez a nőhöz, de azt hittem, ha már összehozott vele, nyílván csak képzelődöm. Végül, abban maradtunk, hogy egy hét múlva hív, mert el kell intéznem az okmányaimat /ami igaz is volt/ Valójában, szépen leráztam, hiszen, már itt azon kaptam, hogy hazudik, mi lett volna, ha még ki is megyek a „szervezése” alatt? Mindössze azt furcsállottam, hogy Tomi kérte, ne említsem őt a csajnak. Mikor kérdeztem hogy miért, valami zavaros szöveggel állt elő, hogy összeveszett a csaj barátjával. Nos, neki kellett beszélnie Zsanettel, az olasz munkáról így nyilvánvaló volt hogy Tomi azt sem tudja, mit hazudjon nekem erről a nőtől. Kíváncsi lettem, és már csak ezért is odamentem. Aztán Zsanett még egy ideig hívogatott, sőt egyszer, mikor Tomi is nálam volt pont ő csörgött. Meglátta, hogy ki hív, és azt mondta, ennek a nőnek többé semmiképpen se vegyem fel a telefont. Nem értettem ezt a hirtelen nagy pálfordulást sem, hol ott előtte ő tett meg mindent, hogy meggyőzzön, utazzak ki a „szervezése” alatt. Mikor Huginak meséltem a sztorit, ő azonnal mondta, hogy tuti ezzel a nővel van együtt most. Azt én is gondoltam, hogy megcsalt ezzel is /kivel nem?/ de hogy vele lenne együtt és még oda is küldené nekem? Ezt azért nem feltételeztem Tomiról. Egyszerűen, kizártnak tartottam, hogy ennyire aljas módon eláruljon. Valóban naiv voltam, nem is kicsit.

Tovább »

• Írta: midnight
• Hozzászólások: 0

Címkék: catt, catty, cattybaby, élet, kapcsolat, sors, szakítás, szerelem, tánc, történet

2009-11-02 14:33:23

Harc az otthonunkért

Tomi „távozásával” nehéz helyzetbe kerültem. Itt volt a nyakamon egy jelzálog alapú hitel, a lebombázott házam, a rezsi, két macsek, s végül jómagam. Mivel a Balatoni munka pocsékra sikeredett, hat-hetet elcseszett nekünk szó szerint a semmire. Igyekeztem spórolni ugyan, de hamarosan lehetetlen helyzetbe kerültem.  Ennek kiváltképpen az volt az oka, hogy a világválság hatására, a hitelem rövid idő alatt 25%-ot emelkedett, egészségi állapotom miatt túl strapás munkát nem vállalhattam, megfelelőt meg sajnos nem találtam. Az lett a következménye, hogy egy szép napon, felmondták a hitelszerződésem, és kilátásba került hogy elveszítjük az otthonunkat. Még Hugi is meglepődött, mennyire higgadtan kezeltem a helyzetet.  Sajnos, meg kellett válnunk, néhány értékesebb holminktól, ami igen nehezemre esett, de mivel nem számítottam sem válságra, sem pedig arra, hogy Tomi „kiszáll” az életünkből, nem volt más megoldás. Pánikolás helyett, higgadtan, tárgyalni kezdtem a bankkal. Kemény menet volt, de végül megegyeztünk: Ha kifizetek, több mint negyedmillió forintot, megmenthetem az otthonomat. S bár, egy fillér sem volt addigra a zsebemben, arról meg fogalmam nem volt hogyan oldhatnám ezt meg, csiribí-csiribá: Nekiláttam csodát tenni

Tovább »

• Írta: midnight
• Hozzászólások: 0

Címkék: catt, catty, cattybaby, élet, kapcsolat, sors, szakítás, szerelem, tánc, történet

2009-11-02 14:29:23

Álmok vagy képességek?

Tomihoz, mindig is közel álltam mentálisan.  Egyszer pl. mikor katona volt, elengedték eltávra. Meg akart lepni, és nem szólt róla. Délután, egyszer csak, rám talált az érzés, hogy Tomi közel van hozzám, itt van. Ránéztem a kaputelefonra, éreztem, jön haza.  Két perc múlva, csipogott a készülék, ahogy bejött a nyitó kóddal. Ritkán szoktam beszélni ezekről a „furcsa” dolgaimról, mert az emberek zöme, lököttnek nézne miatta. Pedig én úgy nőttem fel, hogy ilyesmi „furcsa” dolgaim voltak. Anya szerint, azért mert öröklött balkezes vagyok /ő is/ szerinte, a mi agyunk, máshogy működik. Mi azt a féltekét használjuk ébren, amit a jobbosok csak álmukban. Ezért kissé „fejreált” a világunk. Alapból, sok ember lenne képes ilyesmikre, pl., sokan megérzik, ha valaki nézi, vagy hívni fogja őket.  Ez egy nagyon alap dolog. Ismerek olyat is, aki megérzi az emberek pozitív és negatív szándékait /magam is ilyen vagyok/. Ezek miatt a dolgaim miatt szoktam viccesen, X-nek nevezni magam.  Nem mindig öröm különben, ha ilyesmikre szenzitív az ember lánya. Réges-régen, még Tomi előtt volt egy barátom. Vele nem éltünk együtt, és az egész viszonyunk talán ha, hat hónapig tartott. Nos, ő is megcsalt, még hozzá egy olyan lánnyal, aki a barátnőmnek nevezte magát. Egy éjjel történt, hogy felébredtem, mert belém hasított a gondolat, hogy épp akkor csal meg Mónival.  Éjszaka ellenére, taxit hívtam, és Móni lakásához vitettem magam. Már messziről láttam, hogy ott állt akkori barátom kocsija, meg sem lepődtem. Felmentem a lakáshoz, és csengettem, természetesen nem akarták kinyitni. Küldtem Móninak egy üzenetet, ha nem enged be, botrányt rendezek. Hitt nekem, inkább kinyitotta. Ott ültek mindketten, Móni remegett, mint a kocsonya. Elmondtam a véleményem róluk, és azt, hogy többé egyiket sem akarom meglátni. Aztán elmentem. Ezért nem túl „örömteli” megérezni dolgokat.

Tovább »

• Írta: midnight
• Hozzászólások: 0

Címkék: catt, catty, cattybaby, élet, kapcsolat, sors, szakítás, szerelem, tánc, történet

2009-11-02 14:26:32

Mindenre van magyarázat

Másnap Tomi, sms-ben írta, hogy szóljak, ha befejeztem a duzzogást.

 Írtam neki, hogy délután várom szeretettel, de főleg a magyarázatát.  Jött is,s természetesen. Letagadta, hogy bármi köze is lenne „Andikához”. Régebben, mikor együtt mászkáltak pl.. moziba „Andikával” /no persze ezt is csak barátilag/ többször is feltűnt, hogy nem úgy néztek egymásra, ahogy pl. én és a fiúismerőseink szoktunk. Körülöttem is voltak az évek során srácok, akikkel kedveltük egymást, de a tiszteletet mindig megadták annak, hogy társas ember vagyok. Így álltak hozzám, és én ennek megfelelően is viselkedtem velük. Moziba pl. eszem ágában sem lett, volna menni másik pasival, ha otthon van a sajátom. Lehet, régimódi a gondolkodásom?  Bevallom, mikor kiderültek Tomi viselt dolgai, azt kívántam, bár csak, én is lettem volna olyan aljas, mint ő. Van egy érdekes tulajdonságom. Sokszor, jó előre megálmodok eseményeket, amik aztán be is következnek.  Még Balatonon voltam, mikor zaklatni kezdett egy visszatérő álom. Ennek a lényege az volt, hogy Tomi „matraca” hívogatott. Először csak kiabáltam vele a telefonban, ő meg bőgött, de egy későbbi álmom során már tudatosan kérdezgettem dolgokról, ő meg válaszolt. Kérdeztem pl. tőle, tudott-e, rólam? Azt felelte ez a nő álmomban, hogy tudott rólam, és a tizenkét évről, és hogy imádkozott istenhez, hogy válasszon szét minket. Ezek az álmaim májusban kezdődtek, és egészen június végéig folytatódtak. De olyan is volt, hogy álmomban, Tomi munkahelyére mentem /valójában nem volt ismerős a hely/ Úgy nézett ki az épület, mint a régi általános iskolám: Volt egy nagykapu, és azon túl, egy lépcső vezetett fel, egy kétszárnyas üvegajtóig. Álmomban láttam. Hogy Tomi jön le a lépcsőn, és szó szerint ezt mondta „Nickym, ha szeretsz, most azonnal menj el innen, és kocsikázz egyet!” Ezzel kulcsra zárta előttem a kaput. Csak azt értettem, hogy Tomi kizárt engem, és valamit nagyon nem akart hogy meglássak. Ezek az álmaim, a későbbi események miatt lesznek lényegesek.

Tovább »

• Írta: midnight
• Hozzászólások: 0

Címkék: catt, catty, cattybaby, élet, kapcsolat, sors, szakítás, szerelem, tánc, történet

2009-10-28 13:59:36

Egyedül

Új életet kezdeni, koránt sem volt olyan egyszerű. Egy csapásra, megváltozott körülöttem és bennem minden, és nem igazán tudtam mit kezdeni a helyzettel. Egy biztos: Nem sajnáltam magam, erre valahogy mindig is képtelen voltam. Hirtelen, időből is nagyon sok lett, hiszen, amíg együtt éltünk, másról sem szólt az életem, mint a munka, otthoni hivatalos dolgok, és persze Tomi állandó egrecíroztatásának eleget tenni. Máig sem jöttem rá miért, ő valahogy azt képzelte, egy ideális kapcsolatban nekem folyton pattognom kell, és lesni minden óhaját,parancsát. Ez valahol, az én hibám is, és nem vagyok rá büszke, de nagyon fiatalon kezdtem el ezt a kapcsolatot, /21 éves voltam/ és szilárdan hittem abban, ha mindent megteszek a másikért,ez kölcsönös lesz. Szerintem, a hibát ott követtük el, hogy azonnal összeköltöztünk, s bár előtte is ismertük egymást,ez egy együttéléshez kevésnek bizonyult. Eleinte, rengeteget marakodtunk, Tomi domináns,szerintem kissé erőszakos természete miatt,hiszen folyamatosan rám kényszerítette a döntéseit,és az akaratát. Félreértés ne essék, fizikálisan sosem volt erőszakos ember, tizenkét év alatt a kezét rám nem emelte sosem. Az ő kényszerítő módszerei pszichések voltak, mely szerint, addig szekált, és szívta a vérem, míg azt nem csináltam ami neki tetszett. Én békeszerető, csendes ember voltam világ életemben, így folyamatosan kényszerültem kompromisszumokat kötni, visszatekintve máig sem értem, hogyan volt hozzá türelmem és erőm. Bizonyára, nekem is meg vannak a rossz szokásaim, no de amit Tomi velem művelt, az mindent vitt.. Például, tipikus hangulat ember volt, aki ha olyan volt a napja, szívesen kötözködött otthon. Sokáig belementem a provokációiba /nem értem miért szeretett folyton veszekedni/ de egy idő után fogtam,rácsuktam az ajtót és otthagytam. Nem mondom, hogy nem voltak boldog napjaink is, mert ha akart, igazán kedves és figyelmes is tudott lenni, de a békétlenkedő alap természete, sajnos időről-időre megmérgezte az otthoni legkőrt.  Ma már, érettebb fejjel, azt gondolom, csupán nem illettünk össze mi ketten. Ennek ellenére, én hűségesen ragaszkodtam ehhez a kapcsolathoz. Talán édesanyám miatt vagyok ilyen, és otthon is ezt a példát láttam, tehát úgy hittem, ha már őt választottam, ki kell tartanom mellette akkor is ha nem vagyok boldog ebben a kapcsolatban. Elképzelni sem tudtam, hogy én őt elhagyjam,akár önmagam, akár valaki más miatt. Ez a kapcsolat, a férfiakkal való viszonyomat is meghatározta az évek során, hiszen társas ember lévén úgy is viselkedtem. Udvarias és kedves voltam más pasikkal de a három lépés távolságot, megtartottam, ahogy illik. Egy idő után, aztán észrevettem, hogy ezzel én vagyok így de Tomi nem. Folyamatosan tűntek fel körülötte különböző lány "barátok" és idővel azt  láttam, némelyik igen csak erőszakosan "barátkozik".  Ha szóvá tettem, akkor jött az alázás, hogy féltékeny liba vagyok, és hasonlók. Számtalanszor felvetettem, vajon miért van az, hogy én a viselkedésemmel is egyértelművé tudom tenni más pasik számára, hogy hol a határ, ugyanakkor ő erre nem képes.Erre persze, mindig jött a hazugság áradat, hogy csak barátok, meg van a csajnak pasija, stb. Azt megint csak nem értettem, ha van valakinek barátja, miért más pasiján csüng folytonosan, de úgy látszik ilyen "bonyolult" dolgok megértésére jómagam nem voltam alkalmas :) Számtalan vitánk volt ezek miatt az évek során s ezen csak rontott, mikor Tomi, egy "menő" Pesti szórakozó helyen kapott munkát. Talán azt hiszem, onnan fordultak meg igazán a dolgok. Lehet naivnak bélyegezni, akár butának is, vállalom. Én sajnos magamból indultam ki, hogy én nem tenném meg ezt, vagy azt, és arra számítottam hogy ezért ő sem, pedig ez tévedés volt. Nézeteim szerint, egy kapcsolat, bizalomra kell hogy épüljön egymás iránt. Kell hogy tudjuk, a másik ember több  mint élet társ, szerető,vagy férj, társnak kell lenni,egymás részeinek. Például, én sosem lógtam Tomi nyakán. Mellette meg volt a saját kis világom, gépeztem, tanultam vagy webeztem,elfoglaltam magam. Nem éreztem kényszert arra, hogy folyamatosan hívogassam, elszámoltassam,s bár ma már tudom érdemtelen volt ekkora bizalomra,ha változtathatnék, akkor sem tenném. Hiszek abban, hogy egy kapcsolaton belül is meg kell hagyni a másik szabadságát, sosem volt kényszerem arra, hogy bárkin,basáskodjak. Tomi ennek a szöges ellentéte volt, féltékeny, elszámoltató és uralkodni vágyó. Ma már azt is pontosan tudom, azért mert ő is saját magából indult ki,így feltételezte amit ő megtett nyílván én is meg fogom. Tehát, ilyen ,és ezekhez hasonló gondolatok közepette teltek napjaim, új életem hajnalán.. Nagyon kellemetlen volt az is, hogy a szomszédok, közeli ismerősök, kérdezték, miért nem látják?  Bevallom sokszor én szégyelltem magam az miatt, amit ő tett,így inkább hazudtam, vagy igyekeztem kerülni a kényes kérdéseket.  Úgy éreztem, jobb ha nem tudják meg az emberek, hogy ő valakivel új életet kezdett, és azt sem akartam, hogy kibeszéljenek, vagy szánakozva tekintsenek rám.   Nem volt könnyű megszokni az egyedüllétet ebben a régi, felújításra szoruló házban sem. Sokszor éjjelente nem tudtam aludni, vagy ha még is bevallom volt mikor arra ébredtem félek itt egyedül. Fura is volt, hiszen soha életemben nem éltem egyedül, Tomi előtt a szüleimmel és a bátyámmal laktam, tehát mindig volt körülöttem valaki. Hugi elég messzi lakik tőlem, Soni Balatonon maradt, bizony csak két, hűséges macsekom enyhítette magányomat.. Nekem sajnos, tágabb értelemben nincsen családom, hiszen akik vannak Ausztráliában élnek, vagy régen nem tartjuk már velük a kapcsolatot,barátaim meg sosem voltak túl sokan,talán a visszahúzódó alap természetem miatt. Ezért hát, tökéletesen egyedül maradtam itt Pesten, Tomi hetente egyszer megjelent ha éppen olyan kedve volt,mondhatni benézett mi van velem. Hát nem kedves? Persze, ha épp az új "matracával" volt elfoglalva, felém sem nézett, én pedig bevallom nem hívogattam,vagy kerestem, hiszen pl, azt sem közölte hová költözött el,de valójában nem is voltam rá túlzottan kíváncsi. Ha kérdeztem, hol is lakik ő most, azt a zavaros választ adta, hogy kollégái bérelnek egy lakást, és ott ő kapott egy szobát, de hol három szobásnak adta elő nekem volt amikor négynek,ő persze ezt észre sem vette. Ilyen apróságokkal szólta el folyamatosan magát. Kocsijában valaki "véletlenül" ott felejtett egy fehér plüss kutyát, új de számomra ízléstelen holmikban jelent meg. Mikor egyszer bementem a fő állású munka helyére, láttam valaki főtt ételt csomagolt neki, erre persze azt hazudta, a kollégája barát nője volt.. Engem csak végig az bántott, hogy nem volt képes megmondani nekem az igazat. Ha korrektül közölte volna, hogy van valakije, elfogadom, hiszen,egy kapcsolat elfáradhat,két ember sokat változik az eltelt évek során ha kiszeretett belőlem ez is érthető,hisz tizenkét év múltán ilyen is előfordul. Meg kell még említenem, mennyire idegesített az évek során, hogy sokszor éjjel is hívogatták, volt hogy azt láttam kb. hússzor hívja fel "valaki" egymás után,ő meg kinyomkodta,ennek ellenére sosem akarta lecserélni a számát. Most hirtelen "csak úgy" rájött,számot kell cserélnie,persze az igazat ezzel kapcsolatosan sem mondta meg nekem. Történt egyszer, mikor még Balatonon voltam, de akkor már szakítottunk, hogy úgy éreztem, Tomi nagyon nem akarja hogy Pestre jöjjek. Mivel nem értettem miért, csak sejtettem az okát és bosszantott, gondoltam meg tréfálom.. Ő a fő állásában, reggel nyolctól, délután négyig dolgozott. Nos, én munka után, megvártam a reggeli vonatot, és szépen hazajöttem, persze úgy, hogy neki egy szót sem szóltam,csak dél felé megjelentem a munka helyén. A hatást, érdemes lett volna lefotózni. Emberünk arca, olyan fehér lett, mint a hó amikor meglátott, és tagadni sem tudta, nem hogy nem örült hogy lát, de egyenesen megrémült. Folyton azt kérdezgette, mikor megyek vissza, meg mondta, miért nem hívtam fel előre? Erre persze kérdeztem, nem értem miért is kellene bejelentenem ha haza kívánok jönni a saját otthonomba? Azt válaszolta, azért, mert hogy neki sok a dolga, és akkor úgy intézné hogy éppen ráérjen. Míg ott voltam, végig nagyon zavartan viselkedett, s bár sürgetni nem mert, láttam alig várja menjek már haza.. Gondolom, azért ült tűkön, mert várta már a "matracát" aki nyilván bejárkált hozzá, és problémás lett volna, ha mi ott szépen összefutunk.. Tehát ilyen és ehhez hasonló "érdekes" dolgai lettek Tominak, persze szilárdan kitartott az álláspontja mellett, hogy nincs senkije. Az nem fért a fejembe, miért hazudik? Attól nem kellett tartania, hogy két szék közül a földre ül, hiszen tudhatta, a történtek után köztünk mindennek vége,még hozzá végérvényesen. Nem tartozom azon nők széles táborába, akik "nagy megbocsájtók" és bármit elnéznek, csak az a pasi "hozzájuk menjen haza". Hozzám ugyan ne..Viszont úgy éreztem, az igazságot, s azt hogyan csapott be, csalt és alázott meg, igen is jogom van tudni. Szánalmasnak tartottam, hogy már a nyilvánvalóan látható dolgokat is meghazudtolja,ennél azért jellemesebb embernek képzeltem. Így kezdődött újra az életem miután Balatonról haza jöttem, és sajnos bármennyire nem voltam rá kíváncsi, Tomi "új élete" lépten-nyomon betolakodott a mindennapjaimba.

Tovább »

• Írta: midnight
• Hozzászólások: 0

Címkék: catt, catty, cattybaby, élet, kapcsolat, sors, szakítás, szerelem, tánc, történet

2009-10-28 13:59:16

Az első szerető hívása- július

Beköszöntött a július, s a forró nyári napok, nem sok jót hoztak számomra. Ahogy melegedtek a napok, egyre jobban kiújult, egy szerzett szívbetegségem, amivel meg tanultam együtt élni, de sem a hőség, sem a stressz nem tesz valami jót neki. Kicsi koromból ered ez a problémám, bár öt évvel ezelőttig, nem is sejtettük, hogy bármi baj lenne velem. Gyerekként hajlamos voltam a mandulagyulladásra, ami gyakran járt magas lázzal. Bár anyukám mindig adta a lázcsillapítókat, megtámadta a szívemet, ettől elmeszesedtek a billentyűk, és nem zárnak megfelelően. Gyógyszert ugyan kaptam rá, de az csak ritmust szabályoz, a valódi problémát nem oldja meg.  Ezért, kénytelen voltam a melegebb napokat itthon, „szobafogságban” tölteni. Mivel nem tehettem mást, olvastam és igyekeztem tanulni. Ha még is a városban akadt dolgom, remek szolgálatot tett, egy szép olasz legyező.  Ezt még évekkel ezelőtt, Soni hozta nekem, egyik útjáról hazatérvén. Így teltek a napok, hetek s azt hiszem meglehetősen emberkerülővé is váltam. Talán, július derekán történhetett, hogy miközben azon ritka emberek egyikével chateltem, akikkel beszélni szoktam, megszólalt a telefonom. Számot nem íratott ki a hívó, s mivel az ilyen hívásokat nem szoktam fogadni, kinyomtam a telefont. Visszahívott, s mivel folyton kinyomtam, erőszakosan próbálkozott tovább. Végül meguntam és felvettem.. Nagy meglepetésemre, Tomi egyik lány „barátja” szólt bele, bemutatkozott, hogy ő az „Andika”, de ha nem mondja, akkor is megismertem volna, irritálóan ostoba stílusát, és nyávogó hangját.. Bár személyesen is ismerjük egymást, ő nem ismerte fel a hangom, s ha már így alakult, eszem ágában sem volt elárulni, kivel is beszél valójában.. Vinnyogó hangján, megkérdezte, ismerem-e, XY Tomit? /exemről beszélt/ erre én rávágtam, persze. Azonnal rájöttem, hogy csak Tomi telefonjából nézhette ki az új számomat, nem lett volna értelme letagadni, hogy ismerem J.  Következő kérdése, arra vonatkozott, van-e, köztünk valami?  Vigyorogva válaszoltam: Ó, dehogy is! A világon semmi… Reménykedtem, hogy amilyen rettenetesen ostoba szegény, mond még valami számomra is lényegeset, de lerakta. Szegény barátom, akivel épp chateltem igen meglepődött, hiszen azonnal írtam neki a történteket.. Tominak egy olyan sms-t sikerült kb húsz perc, kínlódás után megírnom, amit itt a jó ízlést szem előtt tartva, nem ismételnék meg.. Naná hogy bőgtem, olyan ideges voltam, de sikerült ezen viszonylag hamar úrrá lennem. Tudni illik Andikáról, hogy egy Erdélyi-magyar lány, aki itt Pesten, a legősíbb mesterségből él, és szépnek még véletlenül sem nevezhetnénk.. Viszonylag közhely, de imádkoztam, hogy aznap este, Tomi be ne állítson. Attól féltem nekiesnék, és ott ütném, ahol érném. Hála istennek, több esze volt és nem tolta oda a képét. Fura, de nem fájdalmat éreztem, inkább dühöt, és határtalan megvetést. Most amikor ezeket leírom, felvetődik bennem egy kérdés. Azon gondolkodom, vajon Tomi meddig volt képes elmenni az árulás terén velem szemben? Aki esetleg eddig figyelemre méltatta ezt az egyszerű irományt, nyilván sejti már, miért nem voltam boldog Tomival. Miért vállaltam végül, hogy lesz, ami lesz alapon, elutazom. Bár az igazságot nem mindig jó tudni, számomra ez is megadatott, ha nem is lett benne köszönet. De ez már egy későbbi történet.

Tovább »

• Írta: midnight
• Hozzászólások: 0

Címkék: catt, catty, cattybaby, élet, kapcsolat, sors, szakítás, szerelem, tánc, történet

2009-10-26 11:44:21

Utazás haza.

Végül, hat-hetet töltöttünk összesen a Balatonon, sajnos nem túl sok értelme volt. Napról napra fogyott el a kedvünk, ahogy estéről estére ott ültünk és alig volt vendég. A nappalok viszonylag hamar elteltek, jómagam vagy a vasat püföltem, vagy a teraszon napoztam /esetleg együtt a kettőt/ és igyekeztem nem gondolni sem Tomira, sem a nyomasztó problémákra. Idő közben, telefonszámot cseréltem, és mivel itt hagytak, a családomra, annyira megharagudtam nem is közöltem velük az újat. Egyre jobban vágytunk már haza mind ketten, és Zoli egy hibás döntése miatt egy napon fogtuk magunkat és haza is, húztuk a csíkot. Ez a következő képen történt: Tudni érdemes, hogy Füreden, minden évben megrendezik a motoros találkozót. Ez a lokáloknak viszonylag nagy esemény, ugyan is ilyenkor igen jól lehet keresni. Idén is már hetek óta vártuk, jöjjenek, érjük már utol magunkat végre egy kissé anyagilag. Bejárt a bárba egy lány, Bettyt ismerte régről, nos ő kottyantotta oda nekünk, csak úgy foghegyről, hogy hétvégén, lesz a motoros találkozó, és Zoli hoz le Pestről plusz két lányt, akik el is mennek a vendégekkel. Mivel hogy ez a lány is szobázott igaz nem nálunk, gondolta, mint "táncosokkal" ezt amolyan "jóindulatúan" megemlíti nekünk.  Nos, nekem több sem kellett, akkor abban a pillanatban eldöntöttem: irány haza! Gondoljátok csak el: Mi ott ücsörgünk hetek óta a semmire, kitartunk, még ha már nehezünkre is esik, erre mikor végre tudnánk keresni, oda hozza a szobás csajokat, így esélyünk sem lesz. Hajnalban szépen hazamentünk, nem szóltunk mi egy szót sem senkinek. Elkezdtünk beszélgetni Hugival a dologról, és közben már annyira felhúztam rajta magam. azt vettem észre, ösztönösen csomagolom a cuccaimat. Olyan "apróságok" háborítottak még fel minket, hogy pl. az ajtók itt sem voltak kulcsra zárhatók, ami eddig nem is jelentett gondot. De ha ide jönnek Pestről idegen csajok, még vendégeket is ide hoznak a szállásra úgy már egész, máshogy fest a helyzet. Arról nem is beszélve, hogy sok lány lop az éjszakában, pláne ha tudják, csak beugranak valahová egy-két napra. Így tehát, szépen összecsomagoltunk Hugival, és küldtem Tominak üzenetet, hívjon vissza, mert ez most fontos, tiplin vagyunk.. Tomi ismer jól, tudja, nem tolom a dráma szakot, nem mondom hogy gond van ha nincs, tehát kb. tíz perc múlva már hívott is. Vázoltam neki a helyzetünket, mondta, semmi gáz, max délután négyre ott lesz értünk. Addig mi Hugival szépen kitakarítottunk, ne mondják, hogy koszt hagytunk magunk után, és vártuk a felmentő sereget Tomi személyében. Közben hívtuk Sonit, neki is mondtuk, hogy lelépünk, ő mondta rendben, de ezúttal nem tart velünk, marad még pár hétig. Soni Bettyvel is közölte hogy elmegyünk, és vállalta, hogy beugrik hozzánk a kulcsokért. Hugit furdalta ugyan a lelkiismerete, engem kevésbé. Én korrekt tudok lenni a végtelenségig, azzal, aki velem is az. De hogy egy szobás lány, kissé gúnyosan, két nappal a motoros találkozó előtt dörgölje ezt bele az arcomba, mikor mi már hetek óta ott ülünk, és annak örülünk, ha eltartani képesek vagyunk magunkat egyáltalán? Ezt már nem! Ha Zoli, előre közli ezt velünk, egy szavam sem lett volna,no de ezt így nem.. Kérdeztem is Hugitól, szerinte Zolit zavarja-e, hogy mi itt semmit sem kerestünk szinte eddig /ha nincs vendég nehéz lett volna/ és még is idehozza a szobás csajokat arra a két napra mikor végre lenne vendég és pénz?  Mikor Hugi nemmel válaszolt, közöltem vele, hogy akkor ennyit a lelkiismeret furdalásáról.. Nem bántam meg, hogy akkor hazajöttünk. Ha csapatban utazunk, ezeket, a döntéseket rám szokták hagyni a többiek. Én döntök, hová megyünk, meddig maradunk, és mikor-miért van tipli esetleg valahonnan. Soninak oka volt maradni, várt ugyan is tíz nap múlva, egy régi osztrák vendégét, akivel évek óta összefut Füreden, és ez neki ilyenkor igen jó pénz. Ezt viszont mi értettük meg, nem vagyunk fázisra kötve. Ha valakinek dolga van még, és ez a többieknek nem hátrány, marad. Itthon, ezt meg is tehetjük, minden további nélkül,de külföld a más. Ott, ha egy mozdul, mindenkinek vele kell mozogni. Ott, ha nincs semmi "extrém" nem is szoktunk ugrálni, mivel végig betartják a fixet, és pl 600-800 eurót senki sem hagyna ott szívesen a többiek butasága miatt.

A hazaút igen érdekes volt. Mivel Mameszka a vadabb, őt sajnos a "macska taxiban" kellett szállítani, végig is sírta az utat szegénykém. Proteinke nyugisabb, ő hátul, Hugi ölében kényelmesen szundikált már, mire Pestet elértük. Tomi nagyon rendes volt, végig egy szót sem szólt, pedig tudom mennyire, idegesítette, Mameszka folytonos sírása. Ezt orvosolandó, egy idő után már kivettem a szállítóból és az ölemben szépen elhallgatott. Előbb Hugit dobtuk haza, ő a második kerületben lakik, aztán minket is hazahozott Tomi. Segített becipelni a motyókat, és már ment is tovább. Én pedig, itt ültem, a csomagok közt, és azon gondolkodtam, hogyan építsek egy új életet magamnak?

Tovább »

• Írta: midnight
• Hozzászólások: 0

Címkék: catt, catty, cattybaby, élet, kapcsolat, sors, szakítás, szerelem, tánc, történet